Iskolánk névadója:

Szent Imre

 

 

Szent Imre herceg, a magyarok első királyának, Szent Istvánnak és feleségének, Boldog Gizellának a fia. A trónörökös nevelésére nagy gondot fordítottak a szülei 1015-től a nagy tudású, szent életű Gellért bencés szerzetes mellett hét éven át tanult. Szent István fia megkoronázásával akarta trónját és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítani, ezt a tervét meghiúsította Imre 1031. szeptember 2-án bekövetkező halála. Prohászka Ottokárnak igaza volt, amikor azt írta: „Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.”

 

Szent István királynak és Boldog Gizellának fiaként 1007-ben született Székesfehérvárott. Szüleinek a hagyományok és a Képes Krónika szerint több gyermekük is volt, azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak. A nevét is csak kettőnek ismerjük: volt egy Ottó nevű fiuk, aki 1000 előtt született, a másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyától, Szent II. Henrik német császártól vette (Henricus, Enricus, Emreh, Imre). Hétéves korától Szent Gellért nevelte életszentségre. és oktatta korának tudományára. Elvégezte az akkori kor iskolafokozatait, megtalult latinul, az nyjától valószínűleg németül is. Egy velencei krónika szerint "tudós és szent" volt. Nem kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István az ő trónjának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban nevelkedett. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja, Gizella, maga is szentéletű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jött, ahol már akkor egy császári szent család élt és nevelte meg az uralkodás német hagyományait. Tizenöt éves korában anyja vette maga mellé. Huszonhárom évesen befejezettnek látta nevelését. Uralkodása termettségét bizonyítja, hogy 1030-ban II. Konrád német császár Magyarország elleni hadjáratát Imre verte vissza Győrnél. Mint jövendő uralkodótól elvárták, hogy rangjának megfelelő házasságot kössön, s bizonyítsa a dinasztia további fennmaradását utódjaiban. Atyja kívánságára házasságra lépett, szűzi tisztaságát mégis megőrizte, élete így lett jel és példakép. Nem tudjuk feleségének kilétét, csak annyi bizonyos, hogy szűzi tisztaságban éltek egymással. A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek. 1031-ben István király fia megkoronázására készült, hogy trónját és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítsa. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy feldühödött vadkan halálra sebezte. éás sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt.

Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083-ban oltárra emeltette. Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak.

Részlet Szent István király intelmeiből

Uralkodjál mindnyájuknak felette békességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélynek és gyűlölségnek nélküle, mindiglen elmédben tarván, hogy mind az embereknek egy állapotjuk vagyon, és hogy semmi föl nem emel, hanemha az alázatosság, és hogy semmi meg nem aláz, hanemha a kevélység és gyűlölség. Ha békességes lész, akkor királynak mondatol és király fiának, és szeretve lész mind a vitézektől. Ha haragos, kevély, gyűlölködő, békétlen lész, nyakadat az ispánoknak és fő jobbágy uraknak felébe felemeled, bizony a vitézeknek ereje a királyi méltóságoknak lankadására lészen és idegeneknek adatik a te országod. Ettől félvén, az ispánoknak életét jó erkölcsöknek rendtartásával kormányozzad, hogy is szereteteddel felövezetten a királyság méltóságához mindiglen hívségest ragaszkodjanak, hogy országlásod mindiglen békességes legyen. 

Ha bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeressed az igaz ítéletet. Ha bírni akarod a te lelkedet, légy türelmes... mert a békességtűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenkednek. Valamikor is adatik néked valamiben ítélned, mi te méltóságodhoz illő, békességes tűréssel és irgalmassággal, avagy szánakodással ítéljed meg, hogy dicséretes és ékes legyen a te koronád.

Azért tehát, szerelmetes fiam, én szívemnek édessége, jövendő sarjak reménysége, kérlek, parancsolom, hogy mindenütt és mindenben malaszttól gyámolíttatva nemcsak atyádfiaihoz és rokonaidhoz, avagy fő emberekhez vagy vezérekhez, vagy szomszédokhoz és lakosokhoz légy kegyelmes, hanemha az idegenekhez is és mindenekhez, kik te hozzád jőnek. Mert a kegyességnek míve téged mindeneknél nagyobb boldogságra vezet.